Az egész úgy kezdődött, hogy közös albérletbe költöztünk barátnőmmel. Csinosítgattuk a lakást, persze elsősorban a barátnőm ötletelésével, irányításával. Jöttek a Let's stay home-os táblák, a gyertyák és IKEA-s dolgok sora. Kezdett otthonossá válni a kis bérleményünk és egy szép tavaszi napon barátnőmnek eszébe jutott, hogy van egy „hatalmas”, körülbelül 4 négyzetméteres teraszunk és milyen jó lenne, ha az eddigi, felmosó/szárító tartó funkcióját módosítanánk és kis kiülős részt alakítanánk belőle. Első gondolatom az volt, hogy de jó, egy újabb kör az IKEA-ban, újra költünk és újra több kacat lesz a lakásban… Aztán méregettünk tervezgettünk, kipróbáltuk az IKEA VR-os alkalmazását és rájöttem, hogy mint általában most is igaza volt és nem is lenne olyan rossz, ha lenne egy kis kiülős helyünk, ami a társasház szép udvarára és egy hatalmas, öreg platánfára néz.

Ekkor vetődött fel az ötlet, hogy pár fűszernövény is jó lenne. De milyen fűszernövény? Menta, Snidling, Paradicsom. Természetesen előjött belőlem a mérnök… Egy-két kis bokor paradicsomot ültetnék, lenne rajta 15-15 termés, azt igen röpke idő alatt elfogyasztanánk, ha viszont paradicsom helyett erőspaprikát ültetünk, akkor mennyivel jobb lenne nekünk, mert azt marha sokáig eszegethetnénk és bár nem rajongtam kifejezetten az erős paprikáért, mégis csak racionálisabb dolog valami ilyesmit ültetni erkélyre. Ha már az ember dolgozik vele, tartson is ki valameddig…
Letakarítottuk a teraszt és az első útunk az IKEA-ba vezetett. A kinézett asztal és székek hegyekben álltak az üzletben, éljen az egyediség. Meg is vettük őket hamar pár cseréppel egyetemben. Május elején jártunk, nekem meg nagyon kellett volna valami csípős paprika mag, vagy palánta. Ekkor még mit sem tudtam a paprikákról és úgy általában a növényekről, gondoltam jó idő van, bármit veszek, az szépen kinő egy cserépben egy kis földdel és vízzel… Jött az ötlet, hogy a szomszédos kertészboltban biztos van valami palánta vagy mag, tehát irány az OBI-ba be, mászkálás, nézelődés… palánta nincs, magvak vannak. Japalenot ismertem is a moziból, meg már ettem jalapeno poppers- t is, szóval az jó lesz egynek, de csak legyen már akkor két féle… Egyik csomag magra az volt írva, hogy „picantissimo”. Gondoltam a „picante” megnevezésű Jalapeno után ez is szuper lesz, rakjuk be a kosárba és utána irány haza.
Hazaértünk, összeszereltük és elrendeztük a bútorokat. Egész kis otthonosra sikerült.

Ezután, mint aki jól végezte dolgát ledőltem és nézegettem mit is vettünk még. Jalapenot ismerem, de mi ez a másik? Habanero… Sosem hallottam még róla, rákerestem az interneten és szembe jött velem a következő kép:

Feltünt, hogy körülbelül 40-szer erősebb mint a Jalapeno, elképzelni sem tudtam, milyen lehet és ahogy olvasgattam a Scoville skáláról és a paprikák erősségéről, lenyűgözött, hogy ilyen növények léteznek és bárki nevelgethet magának ilyen bokrokat. Belevetettem magam a témába, olvastam cikkeket, blogokat, ismerkedtem a paprika fajtákkal, ültettem, nem kelt ki, ültettem más módszerrel kikelt, leejtettem az ültető tálcát, meghalt sok, elneveztem őket Harcosnak, Rocky-nak, Mohikánnak, mert hát kezem között hullottak rendesen és igazán megkedveltem a túlélőket, igazi kiképzést kaptak, az biztos. Vettem palántákat, izzókat és kezdtem barátnőm agyára menni, mert mindenhol paprikapalántákat látott, valamint fehéren világító fényt.
Mint már említettem, május elején vetettem, tehát nem volt egyáltalán ideális az időzítés a magok elvetésére. Mégis remek élmény volt látni, ahogy egy élettelennek tűnő mag gyökeret kezd növeszteni, majd kihajt és egyre-egyre nagyobb lesz, vagy csak nyúlik és jelzi, ha valami nem okés neki, virágzik, nem hoz termést, porzom a virágokat ecsettel és máris hozza a terméseket. Szezon végére a kis romantikus teraszunk kész paprika dzsungel lett, de megéri a kalandért és megtermesztett különleges paprikákért.